utoljára frissítve
2006. július 20.

Hírek

BLOG
Legutóbbi bejegyzés: 2007. május 7.

Huhh. Lassan egy éve, és még mindig nem tudtam napirendre térni felette. Volt egy terv, lett egy hely, lett egy csapat, pillanatok alatt azzá vált, volt egy anyagi háttér, és még az állami elnyomás se állta utunkat! Mi kell még, egy sikeres projekthez?! Ennek töredékéről is csak álmodozni szoktunk! És mi történt? Egyszerűen buták vagyunk!

Persze, önmagában, amire vállalkoztunk, bőven meghaladta például az időbeli kereteinket, de mindez nem számított: úgy tettünk, mintha tényleg egy nagyon sokfunkciós iszonyatosan jó helyet néhány huszonéves építészlány fel tudna építeni egy hét alatt. Nyilván nem, mégis, úgy kellett tenni, mintha, pusztán azért, hogy annyira haladjunk a fizikai munkával, hogy értelme legyen közvetlenül utána és később is folytatni.

Követeld a lehetetlent! --- Nem kérünk, nem követelünk, elvesszük!

Hát igen, csakhogy buták voltunk.
Amikor a Rév8ban kitaláltuk, melyik telekhez is nyúljunk hozzá, és a Dankó utca mellett döntöttünk, Alföldi (vezérigazg.) is mondta, hogy ez egy húzós hely, ki is derült már a terepfelméréskor, hogy az, nem csak az önkényesek és a legális lakók közötti viszályok miatt, de mindenféle egyéb belső konflikt van, volt, és az egész rendszerrel, a helyzetükkel szembeni frusztrációjuk kiélése néhány külföldi építészhallgatón abszolút adekvát volt: a tényleg sok pénzért táborozó építésztanoncok - akik ezt majd beírhatják a CV-jükbe - valóban ahhoz az osztályhoz tartoznak, akiknek az ő jövedelmi helyzetük, anyagi biztonságuk (és egyáltalán, minden szociológiailag relevánsnak tartott rétegző tényező) terén soha a nyomukba se érnek. Ez azt jelenti, hogy még ha nem is gondolkodnak azon ezek az emberek, hogy épp ilyesmi emberek zsákmányolják ki őket, akkor is tisztában vannak (lettek) vele, hogy ők relatíve hozzánk képest szegények és elnyomottak, nem abszolút értékben. És ez el is viselhető talán, egészen amíg nem kell szembesülniük (munkahelyi, iskolai, egyéb intézményi keretek között, vagy a médián át) azzal, hogy másképp is lehet elméletileg élni, csak épp ez a lehetőség pont rájuk nem vonatkozik. Önálló döntéshozói, tehát hatalmi (!) helyzetben levőkként ugyanúgy a gazdagokat és az államot, önkormányzatot látták bennünk, teljesen megalapozottan egyébként. Jóval közelebb vagyunk ugyanisa leggazdagabbakhoz, és a (párt)politikai-állami intézményekhez, mint ők valaha is lesznek.

Nem volt az uralkodó értékek szerint racionális persze, hogy így elzavartak minket, hogy késeléssel fenyegettek, nyerni ugyanis nem nyertek vele semmit, de ugyanúgy nem történt semmi a telken, ami talán nem javított volna nagyban semmin, de mégis, egy picit emberibb környezetben élhetnének. Na ja, de kit érdekelnek a mainsraim értékek, ha egyszer úgyse felelsz meg nekik?!

És hát ez is egy kifejezési formája annak, hogy 'annyira szarban élek, hogy ilyen pitiáner segítségre nincs szükségem, alapvető változásokat akarok, menj a pics*ba a jószándékoddal'. Hát igen.

Az egész helyzet kielemzése egy kis időt és egy nagy adag bátorságot igényelne. Detti részéről a szándékot nem éreztem, legalábbis arra biztos nem, hogy közösen értelmezzük az eseményeket. Levonta a maga következtetéseit biztosan, engem meg fejben, és aztán gyakorlatban túl radikálisnak titulált, ezzel el is intézte a dolgot: nem számított ez után többé, mit gondolok, és mivel érvelek. Olyan ez, mint amikor Dávid Ibike azzal jön, hogy anarchisták a lázongók, és ezzel kivonja őket a diskurzusból. A túl radikális, a szélsőséges és az ehhez hasonló, ezzel rokon értelemben használt kifejezések egyenértékűek ezzel: 'olyan ember, akinek a véleménye egyáltalán nem fontos, mert olyan dolgokat gondol, amikről már rég tudjuk, hogy nem igazak'. Olyan dolgokra utalok például, hogy nincs semmi a képviseleti demokrácián, a kapitalizmuson, sőt, a neoliberális gazda[g]sági reformon túl. Ha mégis lehet valami, ami ezt követi, az a még szabadabb piac, és a még globálisabb piac. Márpedig ha valaki ezt kérdőjelezi meg, és nem csak otthoni magányában, hanem a közbeszéd részévé akarja ezt tenni, legalább a kérdésfelvetést, radikálisnak, szélsőségesnek nevezik, és innentől már nem kell és nem is fogják értelmes embernek tekinteni.

No tehát nem jött össze egy közös elemzés, egyedül meg valahogy nem vágtam neki. Mert az már egyértelmű volt, számomra, hogy a dolog alapjaiban volt elbaltázva. Mert ezzel a jótékonykodásos attitűddel, a projektekben való gondolkodással - erről részletesebb, elvileg, később - tényleg csak olyan helyzetekben lehet valamire jutni, ahol a helyzet már maga is közel áll ahhoz, hogy változzon, változtasson, és csak egy kis, valamilyen irányba való löket kell neki. Pl. olyan városrészeken, ahol beindulóban van már egy fejlesztés, akár kívülről, akár belülről jön a szándék meg az anyagi háttér, lehet olyan irányba elmozdítani egy kicsit a dolgot, hogy kevésbé legyen káros, hogy egy kicsit több legyen a zöldfelület, mint eredetileg gondolták, hogy egy pillanatra jusson eszükbe, hogy mi lenne, ha beleterveznének egy bicikliutat, ilyesmik. Ez a hely olyan volt, hogy az emberek tényleg el akartak menni, és nem véletlenül: azt gondolták, ha elköltözhetnének, az javítana a helyzetükön, holott korántsem biztos, sőt. Másrészt pedig az volt a legkisebb bajuk, hogy szemét gyűlik a szomszéd telken, ennél sokkal alapvetőbb problémákkal küzdenek nap, mint nap, mi meg odamentünk, és még örülniük is kellett nekünk, holott...

No persze, volt, aki örült nekünk, sőt, nagyon sokan voltak, jóval többen, mint akik problémáztak a dolgon. De ezzel a mentalitással, amivel hozzáállnak a dolgokhoz, nos, ez hozta létre azt a helyzetet, amit sokszor, más esetekben, mi magunk kreáltunk, szabályként: és ez a konszenzusra törekvés. Hiába a többségi akarat, ha mindenkinek van a kezében olyan eszköz, amivel a többségi akarat ellen mehet, és nem pusztán a szavak szintjén (amit a kisebbségi vélemények kifejezéséhez való jog névvel illetnek néha), hanem a gyakorlatban ellene mehet. Na, és akkor most jó a konszenzus? Vagy jó a többségi akarat érvényesítése a kisebbség felett?

Ráadásul egy olyan értékre való hivatkozás volt az eszköz (amivel megakadályozta a többségi akarat érvényesülését), ami mindenek felett állónak tűnik számomra azon a környéken: és ez a gyerekek és a család védelme. És hát igazuk is volt, mert tényleg gáz volt, amit csináltunk, nem volt átgondolt. Höhö, értelmiségi fiatalok. 'Még sosem basztatok gyereket!' Hát, valóban, még nem.

Folyt. köv.

Régebbi bejegyzéseket is akarok.

Projektek

Nyári Egyetem - EASA2006 Szabadtéri parkosítási terv

1,5 év Csipkerózsika-álomból ébredve, azon kapja magát az Óv¡s, hogy felkérik, csináljon egy workshopot idén nyáron. Nosza!, mit is?, építsünk parkot üres telken!

A helyszín: Magdolna negyed (ahol szociális városrehabilitációs modellkísérlet zajlik, fővárosi, kormányzati és EUs támogatással, a Rév8 vezényletével), Dankó utca 18.

Időpont: 2006. július 23. - augusztus 6.

Szervezők: EASA (European Architect Student Assembly), Detti és én.

A workshop során körülbelül 20 külföldi építész- és tájépítész-hallgatóval dolgozunk majd együtt, a közel kéthetes munka első fázisában a környékbeliek (elsősorban a telekre néző ház lakói) bevonásával tervezés zajlik, majd a hosszabb időt igénybe vevő második szakaszban megépítjük, amit lehet, amire van anyag, eszköz és idő.

A workshop leírás letölthető innen.


Ősztől beindítom! Becsszó!

Tiltott Zóna Nyitott Fotográfiai Műhely

A műhelymunka során olyan – elsősorban budapesti – helyeket látogatunk meg, ahol sok mindent lehet fotózni, sőt, érdemes is, de nem lehet bejutni csak úgy, ha az ember épp arra jár. A foglalkozások hozzávetőlegesen 2-3 órásak lesznek (persze bárki csatlakozhat vagy távozhat kedve szerint korábban vagy később a csoporthoz). Jelentkezni lehet: az Óvis@index.hu címen és a 06 - 20 - 351 - 99 53 -as telefonszámon, Benedek Hajnalnál.

A műhelymunka a legjobb képekből összeállított kiállítással és katalógus kiadásával zárul majd. A kiállítás és a katalógus költségeit pályázati forrásokból szeretnénk finanszírozni majd, tehát nem önköltségen! Ezen kívül a különböző közös költségekre (leginkább a helyszín, esetenként világítás, utazási költségek) is igyekszünk külső forrásokat megnyerni, hogy minél kevesebb pénzbe kerüljön végül a műhelymunkában való részvétel.


Budapest Információs Központ és a hozzá kapcsolódó üresház-túra és nyilvános vitaest

"bűnös város Budapest"

A különböző budapesti városhibák (üres-házak, üres-telkek, tűzfalak, szocreál-gócpontok - elsősorban egyenlakótelepek, és egyéb szocreál épületek nagyobb üres falfelületei stb.) összegyűjtésére és adatbázisba rendszerezésére vállalkozunk, széleskörű információkkal kiegészítve (a befektetőktől a házfoglalókig bárki számára), fotókkal és interaktív térképpel illusztrálva. Ehhez a "bűnös város Budapest" információhalmazhoz kapcsolódik üres-ház túra Budapesten és nyilvános vitaest.

"bűvös város Budapest"

Ugyanakkor van a városnak pozitív oldala, nem csak a már meglévő illetve valaha volt értékek mentén, hanem a "bűvös város Budapest" jelszavát hangoztató tervek, koncepciós, irányelvek és demonstratív akciók.

Az Óv¡s program, mint projekt-gyűjtemény, maga is egy különálló, a program csapásirányába tartozó projekt. Hogy az Óv¡st mint elvontabb vagy explicitebb tervekből álló programot és mint projekt-adatbázist elkülönítsük, külön kezeljük azokat, amik a Horizont Kutató Intézet személyi / anyagi / értelmi / erkölcsi / szervezeti / stb. közreműködésével, és amik a Horizont Kutató Intézettől teljesen függetlenül zajlottak vagy zajlanak. Persze ez a megkülönböztetés sok esetben egyáltalán nem egyértelmű: ilyenek például a copyleftes konzeptuális, a tervezés szintjén - szándékosan vagy falakba, elutasításba ütközés okán - megmaradt ötletek; emellett mire az Óv¡s progam koordinátor szervezetéhez, a Horizont Kutató Intézethez eljut egy megvalósult vagy kidolgozás alatt lévő akció, maga is egy teljesen új, esetleg nem várt utat jár be, és akarva-akaratlanul is kapcsolódási pontok adódnak az adott projekt vezetői és a Horizont Kutató Intézet között, közös személyek, szervezetek, rendezvények, kiadványok útján, vagy épp csupán a sajtó hozza őket egy kalap alá, véletlenül (csúsztatás) vagy az összefüggést meglátva köztük.

Az adatbázis létrehozásának és folyamatos bővítésének célja, hogy megmutassa, a különböző kezdeményezések nem önmagukban álló, egyedi események, amelyek érdekesek, kilógnak a sorból, azonban ennél több jelentőségük, főképp a városra nézve, nincsen; az adatbázis célja tehát, hogy ezekről az egy irányba mutató ötletekről adjon számot, hogy felhívja a figyelmet a köztük lévő összefüggésekre, amiket gyakran elfed az, hogy más és más eszközökkel élnek, sőt, sokszor épp az eszközökben való egyetnemértés miatt határolódnak el egymástól, ezzel elbagattelizálva magát az ideát, a város-koncepciót, nagyobb hangsúlyt helyezve a formális keretekre.